RÓLAM

rolamTizenévesen édesapám szekrényben veszteglő Zenit filmes fényképezőgépével kezdődött… Kimentettem a szekrényből, és magammal vittem ide-oda.
Osztálykirándulás, tábor, séta a várban a barátnőmmel? A gép is jön velem.
Nem állítgattam be senkit, úgy akartam megörökíteni mindent, ahogy volt, ahogy történt. Csak elkapni a pillanatot…
A középiskolás osztálykirándulások után körbejártak az előhívott képek,
és a hátukra felkerült, ki melyikből mennyit rendel.
És nem csak egy ember jelentkezett. Megelégedettséggel töltött el, hogy sikerült olyan képeket készítenem, amit más is szeretne albumba tenni. Ez a mai napig így van.

Aztán jött a digitális világ, és én kicsit elveszettnek éreztem magam.
A gép újra polcra került…

Majd megkértek, hogy asszisztáljak egy barátnőm esküvő fotózásán. De azért egy digitális tükrös gépet én is kaptam a kezembe. A képek egész jók lettek, ezért újra kedvet kaptam a fotózáshoz, immáron technikailag is képezve magam.

A fotózás azt hiszem azért is izgalmas számomra, az idő megállíthatatlansága miatt a géppel a kezemben mégis úgy érzem, az idő megállítható. Lehetővé teszem az időutazást, ha egy-egy kattintással az időt egy pillanatra megállítottam. Mintha az exponáló gomb megnyomásával a szünet gombot nyomtam volna meg az időgépen. Ha a fotókat nézem, visszautazhatok
a múltba, felelevenednek az érzések, illatok, hangulatok, és ha netán ezek megfakulnának is, a vizuális emlék éles marad, mert van róla egy képünk.

Nem csak dokumentálni szeretnék, hanem művészit alkotni. Ellágyítani
a szíveket, megremegtetni a lelkeket a pillanat szépségével.
Minden ajándék felülről való. Minden érdemleges alkotás a legnagyobb Alkotóval együtt kooperálva születik.

Mea

(A rólam készült fotót Sebestyén Gábor készítette.)